Pár nappal a csapat Európa-bajnokság után kezdődött 61. Magyar sakkbajnokság, ezért nem meglepő, hogy a Lékó Péter, Almási Zoltán, Berkes Ferenc, Balogh Csaba és Gyimesi Zoltán alkotta bronzérmes válogatottunk tagjai közül egyedül Berkes vállalta az indulást Hévízen. A múltban a bajnokságokon legtöbbet szerepelt Almási Pekingbe készült a Szellemi Sportok Világjátékára, ahol a „vakrapid” kategóriát meg is nyeri. Így tehát a „második vonal” képviselői ültek asztalhoz, akik majdnem mind a tízen- és huszonéves korosztályból kerültek ki, Varga Zoltán a maga negyvenegy évével már veteránnak számított. Nagy volt az esélye, hogy új név kerül a bajnokok névsorába, ami meg is valósult: Erdős Viktor veretlenül végzett az élen. Az új bajnok mögött fél ponttal következett Héra Imre, akinek az ezüstérem addigi legnagyobb hazai sikere volt. A harmadik-negyedik helyen végzett Berkes Ferenc és Pap Gyula között a több győzelem döntött az utóbbi javára, így a húszéves decsi fiatalember nyakába került a bronzérem.
A rendkívül jól felkészült, a megnyitásokban igen tájékozott és pozíciós stílusáról ismert Erdős Viktor a rapid- és villámjátszmákban talán még erősebb, hiszen a versenyzés e két ágának szintén magyar bajnoka lett 2011-ben, sőt a hévízi torna után rapidban az Európa-bajnokságot is kis híján megnyerte.
A magyar női sakkbajnokság házigazdája ismét Szeged városa volt, ahol Rudolf Anna megvédte bajnoki címét, ha az csak egy hajszálon múlott is: a vele azonos pontszámmal végzett Gara Tíciát és Göcző Melindát több győzelemmel utasította maga mögé.
2011-ben véget ért a Marx György szuperversenyek sora. A kilenc évet megélt torna utolsó előtti és utolsó évében külföldi győztest avattak Pakson, először a cseh Viktor Laznicka, majd a lengyel Radoslaw Wojtaszek személyében. Mindketten igen magas, hetvenöt százalékos teljesítményt nyújtottak.